Minden szendvics rétegekből áll, melyeknek harmonizálniuk kell
egymással. Az alap maga a kenyér, vagy péksütemény – hiszen nem csupán
a különféle kenyereket használhatjuk, de baguette-eket, császárzsemlét,
vagy akár ciabattát, pitát is. Ha pedig kenyér, akkor magos legyen?
Fehér, félbarna, barna? Netán teljes kiőrlésű lisztből készült?
Termékeink között mindenki könnyen megtalálja az ízlésének
legmegfelelőbbet, de az ízek harmóniáját nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
A második réteg az, amivel megkenjük szendvicsünket: ez lehet vaj
vagy margarin, hagyományos, sós, netán fűszernövényekkel dúsított,
majonéz, sőt, akár salátaöntet is – a briteknél, akik különféle
mártásokban, szószokban különösen gazdag konyhával büszkélkedhetnek,
külön szósz-típusok szolgálnak alapul, mint a relish-ek vagy a
chutney-k.
A harmadik réteg a feltét: itt aztán bőven elereszthetjük
fantáziánkat. Bátran variálhatjuk a különféle zöldségeket sajtokkal,
hústermékekkel. Az ízlésünknek legmegfelelőbb kombináció
kikísérletezése időbe telhet – de a próbálkozásban garantáltan
örömünket leljük majd.
A negyedik réteg az öntet, mely szintén ízlésünkre van bízva: az
általános ketchup és mustár nem a legalkalmasabb erre a célra, érdemes
olyan öntetet választani, melynek íze nem túl domináns, nem nyomja el a
kenyér és a töltelékek zamatát. Azok, akik a karakteresebb, csípősebb
ízeket kedvelik, piros aranyat, de akár chili paprikát is használhatnak.
Itt be is zárulhat a sor, feltéve hogy nem többrétegű szendvicset,
netán összesütött melegszendvicset készítünk. A lényeg az, hogy ne
vesszünk el az ízek kavalkádjában, keressük meg azt a zamatot, amire
vágyunk és törekedjünk a minőségi alapanyagokra. Ezen a téren ugyanis a
leggyengébb láncszem elve érvényesül: elég egy rosszul megválasztott
hozzávaló, és az egész szendvics élvezeti értéke csökkenhet. A
tökéletes szendvicsnél ne adjuk alább!